MAGYARVALKÓ
MAGYARVALKÓ ... Kalotaszeg gyöngyszeme

 

MAGYARVALKÓ KÖRNYÉKE

 

A MAGYARGYERŐMONOSTORI MADÁRLEÁNY TEMPLOMA

                                               
A Budapesttől alig 350 km-re fekvő - Heltai Gáspár által "Comitatu Kalathazeg" néven a hatodik vármegyeként említett - Kalotaszeg talán egyik legrégibb négy fiatornyos, fazsindelyes temploma a magyargyerőmonostori (Manastiren) vártemplom.
 
Kolozsvár felé, Kőrösfő után, a Kapus patak völgyében fekszik Magyargyerőmonostor.
A települést már 1332-ben Monostor néven említik a korabeli krónikák. A későbbi évszázadokban is felbukkan a település neve akkori írásokban, így 1423-ban Gyerewmonostora, 1496-ban Gerger Monosthora, 1572-ben Gerömonostora, 1666-ban pedig Magiar-Monostor néven találjuk.
A honfoglalók Kalatha nemzetségéből öt nemzetség, köztük a Gyerő telepedtek le ezen a tájon, akik pár száz év múltán, 1196-ban családi monostort építenek, mely előbb a ciszterek, majd a benedek rendiek birtokában volt.
 
A ma is látható templomot közvetlenül a tatárjárás után kezdték építeni a Gyerőffy család adományából.
1330-tól önálló plébánia lett, és így is működött egészen a reformáció XVI. századi térhódításáig. Ami Rákóczi György fejedelemsége idején bekövetkezett második tatárdúlás alatt, 1662-ben nem pusztult el, azt az 1700-as évek elején III. Károly rendeletével lerombolták. A várfallal kerített épületet az ugyancsak a kalota nemzettségből származó Kabos Ferenc építette újjá 1734-ben, ISTENÉHEZ VALO SZERETETIBÖL, mint erről a várfalban látható régi tábla tanúskodik.
 
A templom hajója és régi szentélye, a tatárjárás előtti, mely helyére 1442-ben újat építettek csúcsíves stílusban.
Az eredetileg kéttornyos homlokzatnak mára csak az egyik tornya látható. A négy fiatornyos, hegyes, mintegy 40 méter magas torony 1770-ben épült, ikerablakainak oszlopfőjén faragott sárkányokat találunk.
A templomot gótikus pillérei támasztják, melyek nagyobb terméskövei vakolatlanok, hangsúlyozva az épület régiségét.
A hajó déli oldalán öt - a csúcsíves építészeti stílust idéző - köríves ablak van, melyek közül az egyik fél ablakhosszal magasabban áll a többinél, mert az egykor az itt állott karzat megvilágítására szolgált. Az épület túloldalán látható egy díszes kerek román kori ablak, melyet Szent-Katalin kerekének is neveztek.
A templomhajó déli oldalán található bejárat lényegesen egyszerűbb a nyugati oldal kapujához képest. Ez utóbbi román stílusú orommezejében levéldísz övez egy keresztet, melynek haloványsága talán a reformáció emlékét idézi.
 
A templombelsőt kék írásos és fehér vagdalásos varrottasok uralják.
A templom mennyezetét, karzatát, padjait a kolozsvári, szász festő-asztalos Umling Lőrinc díszítette. Munkáit nemcsak a magyargyerőmonostori hanem számtalan kalotaszegi falu templomában megtaláljuk. Egyediek az olasz reneszánszban gyökerező elemekből alkotott barokkos kompozícióik, melyekkel a templomoknak a fa felületeit megfestette.
Magyargyerőmonostoron egy régi felirata szerint:
 
EZEN MUNKÁT TSINÁLTATTA AZ ÚR ISTENTÖL VÖTT JAVAIBOL FINTA ILONA TÖRÖK MÁRTONNÉ. ANO: 1787.
 
Az úrasztalt is Umling Lőrinc készítette 1758-ban, míg a szószéket, melynek mellvédjén a sok családra szerteágazó nemzetség közös címere látható, a kidei kőfaragó mester, Sípos Dávid faragta 1742-ben.
Említésre méltóak a reneszánsz ízlésű sekrestyeajtó továbbá a karzatmellvédek festett tulipán és rózsamotívumai, valamint a fehérre festett tartógerendákon található fekete szőlő és madár ábrák, melyeket a rajtuk lévő szív alakú felirat szerint Asztalos Varga László készített.
 
Kívül a befalazott déli torony falában 1936 óta érdekes szoborcsoport és e környéken egyedülálló módon egy napóra látható.
A meglehetősen furcsa hármas szoborcsoport valószínű a tatárjárás előtti templomból maradt meg. Közvetlenül az óra alatt, talán egy római korból fennmaradt halotti emlékmű két fekvő oroszlánját láthatjuk. Balján román kori stílusban Szent György küzd a sárkánnyal. Jobbról pedig két kígyót szoptató, vastag hajfonatú, madártestű női alak domborműve látható, a "magyargyerőmonostori madárlányé". A mű a korai kereszténység idejéből maradhatott fenn, mégis a kereszténység felvétele előtti, honfoglalás kori időket idézi elénk.
Egy helyi legenda szerint Gyerővásárhelyen élt egy leány, aki egy szép legényt szeretett, ám az apja ? Gyöngyös Gyerőfi - egy másik, egy módos ifjút szánt a leányának. A fiatalok csak titokban találkozhattak és hamarosan megszületett szerelmük gyümölcse is, egy kisfiú. Amikor Gyerőfi úr hírül vette a történteket, egy kolostort építetett távol Gyerővásárhelytől, a havas alján és ott kellett élnie a leányának, elszakítva szeretteitől. Nagy szomorúságában el is pusztult volna, ha néhány jobbágyasszony ? akik le is telepedtek a mai Magyargyerőmonostor területén - nem látja el élelemmel. Mivel a kitaszított anya nem táplálhatta elszakított gyermekét, hát két kígyót szoptatott a havas vadállatainak társaságában.
Ez a szép eredetmonda a domborművek és a felettük lévő napóra segítségével visszaröpíthet minket a távoli múltba, őseink gondolatvilágába és a kígyókat tápláló leány évszázadok múltán is büszkén tekint a havas felé.
 
A templom várfallal körülvett cintermében látható a falu egykori református lelkészének, Hory Farkasnak (1813-1872) a sírját, akinek leánya, Etelka "Kalotaszeg nagyasszonya" ként felkutatta és gyűjtötte a régi kalotaszegi varrottasokat, amelyekkel budapesti és külföldi kiállításokra járt.
Kossuth Lajos pénzügyminisztériumának tanácsosáról, a későbbi erdélyi pénzügyminiszteri biztosról, Debreczeni Márton bányamérnökről elnevezett, a templom közvetlen szomszédsásában álló - tájház bepillantást enged a színpompás kalotaszegi felszeg díszes néprajzi világába.
A Kós Károly örökségét folytató Anthony Gall ausztráliai építész olyan a népi építészeti stílus jegyeit magánviselő lelkészi hivatalt tervezett a templom szomszédságába, amely számítógépekkel felszerelt és könyvtárral ellátott közösségi ház is egyben.

   

JÁKÓTELKI REFORMÁTUS TEMPLOM
  
 

Budapesttől alig 350 km-re, jellegzetes kalotaszegi völgyben meghúzódó Jákótelke (Horlacea) napjainkban, több másik faluval együtt Kalotaszentkirály-Zentelke községhez tartozik.
Az egyik legrégebbi, többségében magyarok lakta kalotaszegi falucska szinte összenőtt Kalotadamossal. A falu ? mint ezt neve is sugallja ? a középkori birtokosáról a Jákó családtól kaphatta nevét. Magyar lakossága a reformáció kezdete óta református.
Gyülekezete régen Magyarvaló filiája volt, 1782-től azonban Kalotadamoshoz tartozik.
 
Temploma a XV. században épült román stílusban. A nyugati épületrészt 1685-ben átépítették, majd 1747-ben renoválták. A keleti részt 1804-ben építették újjá, tornya 1842-ből való.
A tatarozással a templom sajnos elveszített eredeti "kalotaszegi" jellegét, mivel az új részekbe a szűkös anyagi lehetőségek miatt nem helyezhették már vissza a régi festett fakazettákat, melyeket Umling Lőrinc és fia festettek 1786-ban. A kolozsvári szász festő-asztalos munkáit sok-sok kalotaszegi falu templomában megtaláljuk. Egyediek az olasz reneszánszban gyökerező elemekből alkotott barokkos kompozícióik, melyekkel a templomok mennyezeteit, karzatait, padjait és szószékeit díszítették. Az 1770-es évektől többször Lőrinc és János nevű fiaival dolgozott együtt. Ez történhetett Jákótelkén is.
 
A torony újjáépítésénél a fazsindely helyett is az olcsóbb lemezborítást választották és elmaradtak a fiatornyokat is, jellegtelenné téve az amúgy ősi épületet.

A templomtoronyból - az 1866-ban a kolozsvári Andrásovszky műhelyében készült harang mellől - messzi ellátni a falut övező hegyek felé.

 

KALOTASZEGI VÁRAK

 

 

 ALMÁSI VÁR
 
Az Almás-patak völgyében, egy 447 méter magas Csepán nevű dombon állt a bencések által alapított Almásmonostor, melyet 1241-ben a tatárok elpusztítottak, lehetett az alapja az Almási birtoknak (terra Almas), amelyet IV. Béla király Pál országbírónak adományozott, jutalomként a tatárok ellen vívott harcokban mutatott érdemeiért. Pál országbíró parancsára építették fel Almás kővárát abban a formában, amelyben a következő négy évszázadban állt.
1278-ban a Borsa nemzetség tagjai lettek az új tulajdonosok. Borsa nembéli Dezső, neve után Dezsővárnak is nevezték az erősséget. Egy másik nézőpont szerint Sebesvár várnagyának, Elefánti Dezsőnek a neve szerepel mint az Almási uradalom ispánja.
Az idők folyamán a várat többen is birtokolták, többek között : 1370-ben Pelsőczi Bebek György kincstartó (1370), Dengelegi Pongrácz János erdélyi vajda (1470), Corvin János herceg és özvegye Frangepán Erzsébetnek, Balassa Imre erdélyi vajda, Csáky Istvánnak, az erdélyi sereg főkapitánya (1594), Bethlen Miklós kincstári tanácsos (1778), gróf Wass Sámuel (1808).
Az Almási várból csak a dombtetőre épült, régi belső várba meredező öregtorony 20 méter magas romjai maradtak meg.
A várat autóval lehet a legkönnyebben megközelíteni, Bánffyhunyadon keresztül Váralmás községből fél órás sétával. Vonattal a sztánai állomásról, Sztánán és Kispetrin keresztül egynapos kirándulás során érhető el.
 
 

EGERES VÁRKASTÉLYA

 

Az egykor Kolozs vármegyéhez tartozó Egeres falu a középkorban a kolozsmonostori bencés apátság birtokában volt, majd az Almási vár birtokába jutott, és 1533-ban Szapolyai János király Apafi Miklósnak adományozta a falut. 1570-körül került Bocskai István fejedelem apjának, Bocskai Györgynek a birtokába.
1594-ben Csáky Istvánnak adományozták, 1606-ban Bánffy Lászlóra és a Haller családra szállt, a XVII. században a Gyulaffi család birtokolta. Utolsó tulajdonosa Fekete János volt. Az egykoron Kalotaszeg vidékének egyik legszebb reneszánsz épülete napjainkra nagyon romos állapotba került, elvesztette műemlék jellegét és turisztikai jelentőségét.
 
 
 
GYALUI VÁR
 
A mai gyalui várkastély építését a XV. századra teszik. A várbirtok kezdetben a Váradi, majd az Erdélyi Püspökséghez tartozott, a XVI. század vége felé a Kendi család birtokolja, majd Naprágyi Demeter püspöknek adományozzák. 1601-után Kamuti Farkas szerezte meg a várat, aztánGróf Losonczi Bánffy Dénes dobokai főispán lett az új tulajdonos.Az 1850 után többször is gazdát cserélt várbirtokot a Bánffyak visszaszerezték és 1911-ben jelentős átalakításokat végeztek az épületen. 1948-ig Barcsay Tamás és felesége Bánffy Katinka birtokolta.
1951-ben a kastélyba közigazgatási hivatal és gyermektábor, gyermeküdülő majd 1960-tól fogyatékos gyerekek iskolája költözött. 2002-ben ifjabb Barcsay Tamás visszaigényelte a kastélyt, hogy a felújított hatvanszobás kastély egyik felében olyan eredeti korabeli hangulatú szállodát rendezzen be, amely Erdélyben ritkaságnak számítana, ám a várkastély visszaszolgáltatásának ügyét a mai napig halogatják a román hatóságok.
 
 
 
LÉTA VÁRA
 
A vár építésének ideje nem ismeretes, de 1324-ben már említik. Luxemburgi Zsigmond király 1405-ben Kolozsvár városának adományozta, majd 1419-ben a várhoz tartozó falvakat a király felosztják kusalyi Jakcs János, Vána udvarbírája és László belényesi román vajda között. 1441 ?ben Herepei Márk alvajdának adományozzák, 1450-ben kusalyi Jakcs Mihály erdélyi vajdához került, és 1456-ban Hunyadi János nővére kapta meg. Corvin János után Balassa Ferenc, Ártánházi Bornemissza Boldizsár, Balassa Menyhárt és 1569-ben Ghyczy János kormányzó a tulajdonos, aki után Géczi várnak is nevezik az erősséget. Valószínűleg a Rákóczi szabadságharcot követő szatmári béke után (1711) robbantják fel.
Régészeti ásatások során felszínre kerültek Szent László király arcmásával díszített cserépedény maradványok, napkoronggal díszített kályhacsempék, X-XI. századi nyílhegyek, kőszerszámdarabok, ezüstgyűrűk, melyek bizonyítják, hogy Léta várának létezése jóval korábbra tehető, mint az első okleveles említése. A festői fekvésű várrom az elmúlt években nyári táborok színhelye volt, a mai napig közkedvelt kirándulóhely.
 
 
SEBESVÁR
 
Régen Hunyadvárnak és Kalotaszeg várának is nevezték, Bánffyhunyad, illetve Kalotaszeg neve után. A várat az 1241 - 1242-es tatárjárás után, nagy valószínűséggel IV. Béla király parancsára emelték.
1319-ben Elefánti Dezső volt a várnagya. 1399-ben Mircea cel Bătrân havasalföldi vajdának adományozták, 1433-ban losonci Bánffy István és László bárók tulajdonába került. A második világháború végéig a Bánffy család tulajdona maradt. A Rákóczi szabadságharc idején kis létszámú őrsége ágyúlövés nélkül kaput nyitott Bóné András kuruc fegyvereseinek. 1709-ig volt a kurucok kezén. A szatmári béke után sem rombolták le, ám lakói hamarosan sorsára hagyták a megrongálódott végvárat. Napjainkban a romos, autóval és vonattal ugyan könnyen megközelíthető egykori erősség alig szolgál turisztikai célokat.
 
 
SZÁSZFENESI LEÁNYVÁR
 
Leányvár építési idejének és nevének eredete a múltba vész. Feltételezések szerint királyi várnak épült, majd Kolozsvár és Gyalu környékének az erdélyi püspökség birtokába kerülése után püspöki vár lett. A várnak a püspöki birtok védelme mellett szerepe lehetett abban, hogy a közelben lévő ? I. Béla király által alapított - kolozsmonostori apátságot akadályozta kiváltságainak gyakorlásában.
A tatárjárás után kőből újra felépített Leányvár, továbbra is az erdélyi püspök vára maradt. Egy 1373-as iratban olvashatjuk Gerendi Miklós várnagynak a nevét. A szászfenesi erősség pusztulása az 1437. évi, Budai Nagy Antal által vezetett erdélyi jobbágyfelkelés idejére tehető. A bábolnai jobbágyfelkelés vérbefojtása után az erdélyi római katolikus püspökség a Szászfenessel szomszédos Gyaluban emeltetett új, erős várat 1439-ben. Gyalu vára vette át és folytatta 1556-ig Leányvár szerepét.